Borbolyák (Sövénynövényeink III.)

A borbolya nemcsak mesefigura (Cirbolya és Borbolya mesesorozatból is ismerősen csenghet a név), de csodálatos dísznövény is.
 

A borbolyák közt számos nagyon könnyen tartható fajt találunk, amelyek extrém feltételek között is sértetlenül elviselik a nyári forróságot és a zord hidegeket egyaránt. Akadnak a nemzetségben nagy és kis növésű fajok , valamint lombhullató és örökzöld növények is. Szépségük leginkább változatos, fényes sötétzöld, vöröses vagy akár bronzszínű vagy tarka leveleikben rejlik. Néhány faj gyönyörű halvány világossárgától a sötét narancssárga árnyalatig terjedő virágzattal rendelkezik, amelyeket általában késő tavasszal hozzák. Terméseik színesek és gyakran a lombhullás után is sokáig díszítik a növényt. Kivétel nélkül az összes faj tövises. Számos borbolya C vitaminban gazdag, fanyarkás ízű termése ehető, egyes országban aszalt gyümölcsként árulják, vagy éppen lekvárt készítenek belőle. A szárazságot igen jól tűrik, sőt néhány faj kifejezetten igényli is a szárazabb környezetet. Felhasználhatósága gyakorlatilag csak a kertész fantáziáján múlik. Sziklakertbe, szoliternek, nyíratlan vagy nyírott sövénynek, rézsűnek vagy térelválasztónak is egyaránt megállja a helyét. Főként a vöröses árnyaltú levelekkel díszítő fajokat lehetőség szerint napos fekvésbe ültessük, mert levelei szép színezetét csak így kaphatjuk meg.

Most az óriási kínálatból két fajtát emelek ki, melyeket leggyakrabban ültetik sövényként.

A japán vérborbolya: Berberis thunbergii Atropurpurea igen jelentős tagja ennek a kedvelt növény családnak. A kerekded levelei vörös, később bordó színben pompázva a kertben igazi díszértéket teremtenek. Amikor a sárga, illatos virágok megjelennek, lenyűgöző a látvány. Különösen szeretik a vadméhek látogatni, nagyon aranyosak, amikor csapatostól rajzanak rajta. A közepesen szárazságtűrő növényt szinte bármely kertbe telepíthetjük, 1,5-2 méteresre növő szoliterként is szép, telepíthetjük más fajta zöld vagy tarka levelű növénnyel, valamint a tüskéi miatt telekhatároló sövényt is képezhetünk belőle, jól bírja a nyírást.
A szép bordó színe akkor fejlődik ki igazán szépen, ha elég napfényt kap, tehát feltétlenül napos fekvésbe ültessük. A tél dísznövénye is ez a faj, hiszen a fényes-piros hosszúkás bogyói a csupasz ágakon a hó alól is kikandikálnak. Ennek a borbolyának van sok változata, törpe 40-60 cm-es, tarka levelű és zöld levelű is található a kínálatban.

Júlia borbolya

Júlia borbolya: Berberis Julianne az előbbiektől eltérően örökzöld változat. A levélnagyságban is eléggé különbözik társaitól, hiszen elég nagy 5-8 cm-es hamvaszöld, tüskés szélű ovális leveleit könnyen felismerhetjük. Az ágakon lévő tüskék kimondottan szúrósak, már-már megközelíthetetlen miatta a borbolyánk.

A hosszúkás bogyós termései se mindennapiak, beérve ezüstös- kéken dekorálják az akkorra már sötétebb zöld lombozatot. Szintén igénytelen változat, ültethetjük néhány darabos csoportba, de ha kerítés mellé vagy helyett telepítjük, ezzel a növénnyel biztosan távol tartunk minden betolakodó próbálkozást.




Borbolya jeltáblák a Siklóskertben