András-napi népszokások

András napja ma vagyon 

András-nappal kapcsolatban rengeteg szokást, hagyományt eleveníthetnénk fel, egy biztos, a tél sem vette el őseink kedvét egy kis játéktól.

Szent András apostol, az első században élő keleti egyház védőszentje. A legenda szerint átlósan ácsolt kereszten végezték ki. Innen az "András kereszt" elnevezés.

Az év jeles napjai közül a szentek ünnepei körébe tartozó november 30-i András-nap a télkezdő férfi névnap. Ehhez több népszokás, helyenként még ma is élő hagyomány fűződik. Az András-esti szerelmi jóslások ma már csak játék, tréfa formájában fordulnak elő. 

András napkor a lányok kitették cipőjüket az ágy végéhez szemben egymással, és azt kilencszer átlépték, miközben ezt mondták: Én cipőm léplek, Szent András kérlek, Én Istenem, mondd meg nékem, Ki lesz az én férjem."

András naphoz rengeteg praktika fűződik. Pl. Ha egy leánynak sikerült ellopni egy férfi gatyáját, azt a párnája alá téve, éjszaka megálmodta, ki lesz a férje. A hatás fokozását itt még böjtöléssel igyekeztek elérni.

András estéjén éjfélkor a lányok kimentek az udvarra a disznóólhoz, annak oldalát vagy ajtaját megrugdosták, s közben figyelték, hányat röffen a disznó, mert ahányat röffen, annyi év múlva megy férjhez a lány.

Anno a palóc lányok almát dugtak az eresz alá, amit kizárólag Borbála napján fordítottak a másik felére, amit magukkal vittek az éjféli misére. Úgy tartották, amelyik férfi útközben megszólítja őket, annak fia vagy rokona lesz a párjuk.

A mai napon gyümölcsfaágakat is szokás vízbe állítani, amennyiben Karácsonyig kizöldül, farsangig férjhez fog menni a hajadon.

 Ezen a napon a lányoknak érdemes szellemüket és testüket megtisztítani, annak érdekében, hogy álmukban megtudhassák, ki lesz a férjük. 

„Ágyam járom, párnám rázom,

Mondd meg András, Ki lesz a párom?"

Lányok szokása volt a gombócfőzés. Kilenc fiúnevet papírszeletekre írtak, összehajtogatva, tésztába gyúrva gombóccá formálták. Egyszerre a forrásban lévő vízbe ejtették, s amelyik először jött a felszínre, azt kikapták, megnézték a benne lévő nevet, s olyan nevű lesz a lány jövendőbelije.

Nem kevés ügyességet igénylő András-esti szerelmi jóslás volt az ólomöntés. Egy darabka ólmot kanálban tűz fölött megolvasztottak, amikor folyt, kulcs karikáján át hideg vízbe öntötték. Amit a megdermedt ólom ábrázolt, olyan lesz a lány jövendőbelijének a foglalkozása. Ugyanazt a jóslást ugyanannak a személynek ugyanazon az estén nem volt szabad megismételni, majd csak egy év múlva.

Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya,  az mutatta meg a jövendőbeli nevét.

A rokonok, közelebbi jó ismerősök az otthonában köszöntik fel az ünnepeltet. Ez így volt régen is, ma is. Régen kisebb csoportokban az ablak alá álltak, s közösen köszöntő dalt mondtak vagy énekeltek. Ilyet: „Már megjöttünk ez helyre, András köszöntésedre, András, légy egészségben, Köszöntünk békességben!" Az előéneklés dalsorának végét a csoport visszhangszerűen megismételte. Az ilyen csoportos köszöntést mágyikázásnak, múzsázásnak, muzsákolásnak nevezik. Ez a szokás nem kifejezetten szatmári eredetű, más vidékről a Tiszahátra költözött családok hozták magukkal a századfordulón.

A férfiaknak, így az Andrásnak szóló köszöntőkben, akár férfi, akár gyermek mondta, sok volt a tréfás elem, a hangulatkeltő szándék.

„Valahányat ugrik életében a szarka, / Valahányat billen annak a farka, / Valahány szarkának farktolla tarka, / Oly sokáig tartsa a szerencse marka! / Szívemből kívánom!"

„András napja ma vagyon, / Kotlós tyúk ül a padon, / Ahányat ugrik féllábra, / Annyi áldás szálljon rája! / Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre, / Felvinni a Tokaji hegyre, / Onnan lelökni Lökre, / Hogy híre­ neve múljon el örökre! / Isten sokáig éltesse!"

„András napja ma vagyon, / Ugrik a bak a fagyon, / Azért ugrik a fagyon, András nekem pénzt adjon!"

András napot a disznóölés kezdő napjának is tartották. Már elég hidegre fordult ekkorra az idő, a hurka, kolbász, sajt, szalonna kifagyott, így sokáig elállt a kamrában. A disznóölés velejárója volt – a ma már kivesző – disznótor, a rokonoknak, jóbarátoknak rendezett lakoma. 

Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, "András zárja a hegedűt". Legfeljebb az András utáni szerdán, "kukaszerdán" lehetett még otthon muzsikálni, de  másutt nem. András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, az advent.

András-napi időjóslás:

A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik. Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.

Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek. A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz.

Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.