Lampionvirág - zsidócseresznye

Augusztusban a Tenkesen

A természetet járva számtalan érdekes, vadon élő, nem védett növénnyel találkozhatunk, amelyeket a számukra legmegfelelőbb körülményeket megteremtve akár a kertünkben is nevelhetünk. Közéjük tartozik a zsidócseresznye, amely igen dekoratív termése miatt népszerű.

Júniusban kezd virítani az egyik igen ismert, a Csucsorfélék vagy ebszőlőfélék (Solanaceae) családjába tartozó, ehetetlen gyümölcsű vadvirágunk a zsidócseresznye (Physalis alkekengi L.), amely hazánkban őshonos.
Már a középkori magyarság által is igen jól ismert és gyógynövényként előszerettel hasznosított növény volt. Akkoriban papmonya, paptöke, vénusz köldöke, piros páponya, muharc, álkekengi, hólyag vagy kláris-cseresznye, kőrontófű néven emlegették, főzetét reumás fájdalmak csökkentésére használták.
A zsidócseresznye elnevezés az eredeti német Juden-kirsche - zsidócseresznye, tükörfordításaként került a magyar nyelvbe.
Az ehető jelzőnek fontos és megkülönböztető szerepe van, ugyanis a vadon élő fajt különíti el a termesztett zsidócseresznye fajtól . Az azonos elnevezést a növények hasonló termése indokolja. A növény felfúvódott buroktermésében található, cseresznyeszerű bogyótermésre utal a cseresznye elnevezés.
A zsidócseresznyét még hógyagkalárisnak valamint korallcseresznyének is nevezik.
A zsidócseresznye száraz cserjések, akácosok, mezsgyék, ligeterdők valamint középnedves lomberdők , évelő, közepes termetű (30-60 cm), lágyszárú növénye. Tojásdad levelei hosszú nyelűek, gyakran hullámos szélűek.
Magányos, a levelek hónaljában fejlődő, virágai június - augusztus hónapokban nyílnak. A piszkosfehér virágok alatt a csésze a terméssel együtt növekszik, amíg végül lampionszerűen felfúvódott zöld fellevelek pirosas-narancsszínűre változó burkot alkotnak, amelyben egy skarlátpiros bogyótermés fejlődik. Érdekes termése miatt lampionvirág valamint lampionnövényként is emlegetik, mert a légies papírszerű gyümölcsburok egy lampionra emlékeztet.
Sziklakertben remekül mutat, különösen egy fehér fal elé ültetve. Gyorsan és intenzíven terjed, ezért a kis helyeket igen hamar benövi. A túl nagy töveket ősszel a talajból kiemelve, egy éles szerszámmal (pl.ásóval) több kisebb részre vághatjuk. A növény átültetésére is az őszi időszak a legmegfelelőbb.
A zsidócseresznye zöldről élénk pirosra színeződött termését szeptembertől gyűjthetjük. A szabadban is megmaradnak a növényen a téltűrő termések, de a burok színe az időjárás viszontagságainak köszönhetően idővel megfakul. A kis "lampionokat" ággal valamint anélkül levágva, kiszárítva kiváló lakásdíszt kapunk, amely hónapokig mutatós marad. Igen érdekes és dekoratív volta miatt a virágkötők is előszeretettel alkalmazzák.
A vadon élő zsidócseresznye valamint a termesztett, ehető zsidócseresznye fajok, termésük hasonlósága miatt igen könnyen összetéveszthetőek. A zsidócseresznye termése azonban csak a madarak számára ínyencség, emberi fogyasztásra mérgező volta miatt alkalmatlan.
Szerző: Szegedi Éva (Vica) (Forrás: www.gazlap.hu)