"Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!"

Január 22. Vince napja

Vince többek szerint a bor védőszentje. Napja termésjósló nap. Bálint Sándor néprajzkutató említi, hogy Vincét "ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum=bor szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek Vince névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni."

Vince a szőlősgazdák napja, többfelé vidáman ülik meg ünnepét, mert azt tartják, hogy ez a nap a "szőlővessző pálfordulója". Hetekkel előbb megbeszélik a gazdák, kinek a szőlejében ülik meg a Vincét. A megbeszélt napon szalonnát, kolbászt, hurkát, kenyeret csomagolnak, és a hegyre mennek a legtávolabbi szőlőbe. Mulatozás közben természetesen a borosüveg is kézről kézre jár. Evés után gömböcöt (lásd: Kisgömböc meséje) akasztanak egy tőkére, hogy a gömböchöz hasonló nagyságú fürtök teremjenek. Mielőtt hazamennek, vincevesszőt metszenek, és nótaszóval vonulnak haza a dombról. A szőlővesszőket a meleg szobába öblös szájú üvegbe helyezik. Ha ezek kihajtanak, akkor nem fognak elfagyni a szőlőszemek.

„Ha fénylik a Vince, tele lesz a pince!” 

Általában ezen a napon szép, fénylő napsütésben elkezdődött az olvadás. A tetőkről csordogáló, olvadó hó szép kövér jégcsapokat hizlalt az ereszekre. A régi öregek megfigyelték, ha Vince napján olvadás van, szép termés várható. 

"Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!"

Siklós környékén is nagy hagyománya van a  "Vince-napnak". Ezen a napon is, - mint a szép téli napokon általában - a gazdák kint vannak a hegyen, ráérősen befűtenek a présházakban, a kályhákban pattog a tűz, megvágják a disznósajtot, meglátogatják egymást, együtt falatoznak, megkóstolgatják a borokat, ilyenkor már a - korábban hagyományos eljárással kezelt - borok is készek vannak már a kínálásra. Pincéről-pincére járnak, egymás borait kóstolgatva, tanácsokat osztogatva egymásnak.